A borvidék története

A Soproni borvidék az egyik legősibb borvidékünk, amihez a híres napóleoni kékfrankos legenda is kapcsolódik. Szőlőmag leletek szerint már a kelták is foglalkoztak itt szőlőtermesztéssel, Sopron városának a helyén már akkor kereskedő város áll. Később a rómaiak is folytatták a szőlőtermesztést a vidéken és a híres borostyánútjuk, a kereskedelmi útvonaluk, érintette a várost.  Tovább folytatódott a bortermelés a vidéken, az Aranybullában is említésre kerül a város, mint kereskedelmi központ. Szinte az egyetlen borvidékünk, melyet elkerültek a törökök, így fejlődött és sok bort vittek innen külföldre. Amikor 1809-ben Napóleon serege elfoglalta Sopron városát, nehezen tudták kielégíteni a francia katonák borigényét, és sarcként bekért borokat. Ebben az időben, amikor a katonák mentek bort venni a kereskedőkhöz, kétféle frankkal rendelkeztek, de a kereskedő csak a kékszínűt fogadta el ellenértékként, innen ered a kékfrankos név a legenda szerint. a filoxéra járvány után több vörösbor szőlő került telepítésre, mint előtte. 1987-ben a "Bor városa" címet megkapta, és szerencsére itt is a rendszerváltás után fejlődésnek indultak a családi gazdálkodások.

 

Soproni borvidék területe: 1900 hektár

 

Időjárás:

Speciális klíma, szelesebb vidék, esősebb, hűvős nyár jellemzi, a tél enyhe. Általában fagymentes tavasz, és napos, hosszú ősz.

 

Földrajzi jellemzői:

Változatos az összetétele, de sok helyen meszes a talaj. Található homokkő és löszös vályogtalaj.

 

Jellemző szőlőfajták:

Zöldveltelini, Sauvignon Blanc, Chardonnay, Zenit, Irsai Olivér, Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Syrah, Pinot Noir