A borvidék története

Nem sokkal az államalapítás után, a 11 század. derekán említik először írásban, hogy a borvidéken, “1042-ben Saár határában zárdát építettek melyhez szőlőbirtok is tartozik”. A szőlőtermesztés sosem szakadt meg teljesen, a tatárjárás utáni újjáépítéshez kivágott erdők helyét is szőlővel telepítették be a hagyományok szerint. Mátraalján a nagyobb arányú szőlőtelepítés a 13. században indult meg, a 14. században már jelentősnek számító borkereskedelem zajlott. A borkészítés volumenéről árulkodik, hogy a török hódoltság alatt Gyöngyöst elfoglalták, s a hatvani bég dézsmabort is behajtott, de még a magyarok is adót vetettek ki a helyi borral. Míg az ország sok részén a német betelepítések fellendülést hoztak, a mátrai részeken ez kevésbé valósult meg, s Mária Terézia vámrendeletei is tovább nehezítették a vidék borkereskedelmét.

 

A borvidék adottságai

A borvidék a Mátra-hegység déli lejtőin, kelet-nyugat irányban a Tarna patak és a Zagyva folyó által határolt területen, mintegy 15−20 km széles sávban helyezkedik el. Jelenleg is innen kerül ki a magyar borexport csaknem 40 százaléka. A Kárpátok hegykoszorúja óvja a medencét a zord időktől, a Mátra-hegység déli délnyugati lejtőin a sok napsugár érleli a szőlőt. Az üde, friss gyümölcsös jelleg a vörös boroknál is jellemző.

 

Mátrai borvidék területe:

7800 hektár

 

Földrajzi jellemzői:

Pannonagyag, márga, lösz, andezit, riolittufa jellemzi a barna erdőtalajt. Amellett fekete nyiroktalaj, barnaföld jellemzi, mészben szegény.

 

 

Időjárás:

A jó mikroklímát a Mátra védelme adja, védi a területet az északi szelektől és a jelentős részét a csapadéknak  is felfogja.

 

Jellemző szőlőfajták:

Olaszrizling, Leányka, Irsai Olivér, Muscat Ottonel, Szürkebarát, Sauvignon Blanc, Chardonnay, Kékfrankos, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon